Nagyjából a következő fő mélyhangszóró-beépítések lehetségesek (előnyökkel és hátrányokkal):
- nyílt (dipólus) hangfal. Előnyei: a legjobb hangminőség, dobozrezonanciától teljesen mentes (mivel nincs doboz :-)), az iránykarakterisztika kevésbé szórt, így a reflexiók kevésbé rontják a minőséget. Hátrányai: nagy méret, nagy membránfelület és igen nagy membránkitérés szükséges a kellő hangnyomás eléréséhez.
- zárt hangdoboz. Előnyei: jó tranziens viselkedés, kisméretű doboz, méretezési hibákra kevésbé érzékeny. Hátrányai: magasabb alsó határfrekvencia, gyengébb basszus.
- zárt hangdoboz ELF meghajtással. Az ELF (Extended Low Frequency) lényege, hogy a hangszórót a szokásos esetben nem használt frekvenciatartományban, a rezonancia alatt használjuk, és a karakterisztikát erősítéssel korrigáljuk. Előnyei: kontrollált viselkedés, rezonanciától mentes basszus, kis méret. Hátrányai: brutális erősítőteljesítményt igényel, és még így is csak kb. 1 oktávban használható.
- basszreflex hangdoboz. Előnyei: erőteljes basszus, a membránkitérés a normál tartományban visszafogott, a doboz nagy hangnyomást produkál. Hátrányai: méretezésre érzékeny, nagyobb doboz szükséges, alacsony frekvenciákon "elszabadulhat" a membrán.
- bandpass hangdoboz. Ez az a változat, amikor "a dobozon nem látszik a hangszóró, csak lyuk" :-). Előnyei: mint a basszreflexnél, de általában kisebb dobozban. Hátrányai: méretezésre érzékeny, gyengébb a hangminőség.
- transmission line (TL) hangdoboz. Előnyei: alacsony alsó határfrekvencia érhető el. Hátrányai: a karakterisztika fésűs, ezt kompenzálni kell (belső Helmholtz-rezonátor, csillapítóanyag alkalmas elhelyezése).
- tölcséres hangdoboz. Előnyei: nagyon magas hatásfok, egészen más hangzás. Hátrányai: alacsony alsó határfrekvenciához nagyon nagy tölcsér kell, felépítés bonyolult, méretezési problémáknál torzításra hajlamos nagy hangerőn.